Ezért is volt furcsa, mikor ide költöztem, ahol most is élek. Ugyanis a szomszéd mindig beindul, ha a természet végre életre kel. Előkapja a felszerelését, a fűnyírója igazi gyilkos gépezet, nem nyírja a füvet, hanem gyökerestül kitépi. Ezt hetente ismétli hajnali órákban. Van, hogy 5 órakor, már akciózik.
A bokrokat is naponta vagy két naponta vágja. Ez még nem is lenne probléma, mert engem nem érdekel, ha az ő kertje csúnya. De nem áll meg a saját kertjénél. Az utcában az összes fát ki akarja vágatni, szerencsére kevés sikerrel. A borostyánunkat két naponta vágja. Egyre kopaszabb, és már tele van száraz ágakkal. Szegény haldoklik. Ahogy a benne fészkelő madaraknak is egyre kevesebb helye marad, és a kis bogaraknak.
Ha a borostyánt már nem éri el, annyira megnyírta, akkor az ollójával átnyúl, és más növények szárát is elmetszi, azok meg rövid idő után elszáradnak, és végleg elpusztulnak.
Nem csak a növényink életébe akar beleavatkozni, de a miénkbe is. Hogy lehet valaki ennyire összeférhetetlen, élhetetlen pióca? Az nem érdekel, hogy bele akar szólni az életünkbe, mert úgysem fogadjuk meg a tanácsait, de hagyja békén a növényeinket! Ne akarjon már száraz nádat tenni az élő borostyán helyére...
Ha valaki véletlenül magára ismer ebből az írásból, kérem próbáljon változtatni a viselkedésén, akkor is, ha úgy érzi igaza van. Ha a természet elpusztul, mi is elpusztulunk, mint a kukacok a napon nedves, hűvös föld nélkül a betonon.
A növények ugyanis fotoszintézis segítségével fejlődnek. A fotoszintézis szó jelentése, hogy fény segítségével előállítani. A növények napfény segítségével megkötik a szén-dioxid szén atomjait, ezáltal képesek növekedni. A maradék oxigén pedig a levegőbe távozik, így amit mi tönkreteszünk azzal, hogy lélegzünk és oxigén igényes gépeket gyártunk, azt a növények helyreállítják nekünk. Nélkülük, már elpusztultunk volna. Azt se felejtsük el, hogy ők viszont nélkülünk nem biztos.
Ezen érdemes elgondolkodni mindenkinek! Aki teheti, neveljen minél több szobanövényt, és óvja a környezetében élő fákat, bokrokat, és virágokat.
A természet nem elvesz tőlünk, mindig csak ad. A gyógyulást, oxigént, táplálékot. Óvjuk, ahogy az anyatigris a kölykeit, és szeressük!!!
xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése